A leggyakoribb diabétesz-típus, idősebb korban jellemző. Lassan alakul ki, évekig tünetmentes lehet. Inzulinrezisztencia jellemzi, vagyis van valamennyi inzulintermelés, de az nem fejti ki megfelelően a hatását. Kezelésének első lépése az életmódváltozás (egészségesebb táplálkozás, több fizikai aktivitás, szükség esetén testsúly-csökkentés). Ha ez nem elegendő, akkor lehetőség van gyógyszeres terápiára. Ha többfajta gyógyszer kombinációja sem segít elérni az ideális vércukorszintet, akkor inzulin adása válik szükségessé.
A hasnyálmirigy béta-sejtjei által termelt hormon, csökkenti a vércukorszintet, segíti a sejtek glükóz-felvételét. Injekcióban beadva a diabétesz kezelésének egyik fő formája.
A vérben keringő glükóz mennyisége, legtöbbször mmol/l egységben adják meg. Normál értéke éhgyomorra 6,1, étkezés után 2 órával 7,8 mmol/l alatt.
3 mmol/l alatti vércukorszint. Tünetei lehetnek: izzadás, szédülés, szívdobogás, remegés, kettős látás, fejfájás, súlyos esetben eszméletvesztéshez, kómához vezet. Kezelése: gyorsan felszívódó szénhidrát (pl. szőlőcukor-tabletta) fogyasztása, eszméletlen beteg esetében glukagon injekció vagy glükóz-infúzió beadása.
A szervezet legfontosabb energia-forrása, a bevitt energia 60-70%-át adja. Ide tartoznak az egyszerű szénhidrátok (szőlőcukor, gyümölcscukor) és az összetett szénhidrátok (keményítő). A szervezet a fel nem használt szénhidrátokat glükogén formájában raktározza. Ha a glükogén-raktárak feltöltődtek, a felesleg zsírrá alakul.
Elsősorban fiatal korban kialakuló diabétesz-típus. Legtöbbször a hasnyálmirigy béta-sejtjei elleni autoimmun reakció következménye, de egyes esetekben más kiváltó oka is lehet. Jellemzője, hogy az inzulin-termelés megszűnik, ezért mindig inzulin-terápiát igényel az életben maradáshoz. Gyorsan, akár napok alatt fejlődik ki.
